egyébként:Bianka (Bia, Bius, Bijcsi, Mortisha, Pokolcukor, Vércinke, „Légyszi vedd le a szekrény tetejéről, nem érem el!”)
éldegél:egy három és fél szobás panellakásban, Zalaegerszegen
kisközösség:2 másik fél + egy szőrös, fehér Buksi fekete szemekkel és orral
munkakör:gimnáziumban (gladiátor - képző) tölti be a szárnyait bontogató, néha azonban a rendszer ellen lázadó tanonc szerepét
önlátás:nem kifejezetten szép, de legalább koravén
napviláglátás:azon a napon, amikor megtalálták Kurt Cobain holttestét
vallás vállalása: keresztény katolikus, és nem csak papíron
horoszkóp:kos oroszlán aszcendenssel, tűz-kutya (kínai), éger (kelta), roppaku – fehér fém (japán), nyúl (azték), sólyom (indián), mina – hal (indiai)
hossza főfelé:kb. 177 cm
talajra kifejtett erőhatás:nem publikus
copf:lapockáig, amúgy gesztenyebarna
lelkének tükre:szintén gesztenyebarna, vékony világosabb vonalakkal
melanin, karotin és hemoglobin következménye:elég fehér, néha kicsit vízihulla-gyanús („-Az a bőröd volt, vagy van rajtad egy fehér pulcsi? –Hol? Itt? A bőröm. Miért? –Jézusom, mint valami vámpírnak. –Az nem lehet, mert se nem erős, se nem fut gyorsan.” Kösz Lilla a közbevetést.)
egyéb ismertetőjel:nagy tappancs, folyton lila térdek, rakás anyajegy, pigmenthiányból fakadó fehér folt a derékon hátul, három lyuk a jobb fülben, egy a balban
Zusammenfassung
Ez így elég nehézkes. Csomószor eszembe jutott, mit fogok majd írni,nyilván nem jegyeztem meg semmit belőle. Annyit tudok, hogy nem érzem magam semmiben kiemelkedőnek. Nem tettem még le semmi olyat az asztalra, ami az utókor számára megtartaná a nevem.Akár kissé közönségesnek, hétköznapinak is titulálhatnám magam. Mint mondtam, nem tudom. És ez nem álszerénység. Azt hiszem, törekszem valami felé. Gondolatok ezrei cikáznak a fejemben, megvalósításra váró ötletek, emlékek, vágyak. Tény, hogy sok mindent megéltem, szerintem többet, mint amennyit kellett volna. Mondhatnám, ami nem öl meg, erőssé tesz. Talán igaz, tapasztalatszerzés céljából biztosan.Próbálok erre alapozni, amikor a jövőbe tekintek. Mert rettegek attól, hogy beleesem abba a hibákba, amik elől, épphogy menekülök. Kicsit mindig úgy éreztem és érzem magam az emberek között, mintha én nem lennék az, soha nem találtam a helyem igazán. Nem arról van szó, hogy ne lennének barátaim. Van jópár tüneményes leányzó és férfiú, akikért érdemes élni. És ehhez tartom magam. Csupán nagyon, nagyon sokáig töprengtem felesleges dolgokon, olyanokon, amiket én emberi ésszel nem érthetek meg. Vagy keltem reggel úgy, ahogy nem kellett volna. És most elég nagyvonalakban írtam ezt. Arcaim vannak. Nem azt jelenti, hogy kétszínű lennék, hogy megjátszom magam, dehogy. Csupán különböző részeim engedem felszínre. Egy ember volt, amolyan legjobb barát, aki tényleg ismert, és ebbe (is) rokkant bele a barátságunk. Más nem. És nem bánom. Tény, hogy mindig remekül tudtam adni a vidám, vicces, szervezőkész, energikus, fiús lány szerepét. De nem játszottam. Amikor ezzé változtam, elrepültek a gondok, és lehettem gyerek. És lehetek most is. Utólag azt hallottam, ez így eléggé darkos. Nem baj. Én így pukkasztok polgárt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egyszerűen bonyolult